A kotrógépek általában három típust foglalnak magukban: lánctalpas, kanalas kotrógépeket és szívókotrókat. A lánctalpas kotrógépek (például HL350/400/550) lánctalpas járószerkezeteket használnak, és nagy mennyiségű iszap és homok kotrására alkalmasak. Erős mászóképességgel (30 fokos vagy annál kisebb lejtő) és nagy stabilitással rendelkeznek, így puha anyagok kezelésére is alkalmasak. A kanalas kotrógépek (mint például az YHTC-30/50/80) darut használnak a kotrási vödrök felemelésére. Alkalmasak sekély vízi csatornákhoz (15 m vagy annál kisebb mélység) és kikötői kotráshoz. Felépítésük hasonló egy kotrógéphez, rugalmas működést biztosítva. A szívókotrók (mint például a ZCQ-30/40/60) vízszivattyúkat használnak a homok szívására, magas működési hatékonyságot biztosítva (30-60 m³/h feldolgozási kapacitás). Finom homok és iszap nagyméretű kotrására alkalmasak, 500-1000 méteres szállítási távolsággal.
A kotrógép törzsszerkezete tartalmazza a hajótestet (acélból készült, szélessége befolyásolja a kotrási tartományt), az energiarendszert (dízel/hidraulikus hajtás, teljesítmény 150-400 LE), az állítható kotrási rendszert (mélység 5-20 m), valamint a fülkét (integrált vezérlés). Főleg víziút-karbantartásban (200 m³/nap vagy annál nagyobb kotrási hatékonyság), talaj- és vízvédelmi projektekben (üledékgyűjtés), valamint folyó- és tógazdálkodásban (ökológiai helyreállítás) használják, hatékonyan javítva a működési hatékonyságot és csökkentve a munkaerőköltségeket.